kezdőlapoldaltérképelérhetőségekgyors linkek
slovenská verzia
SK
english version
EN


A város főtere

Városunk történelméből

A város életét és történelmét a kezdetektől fogva befolyásolta fekvése és éghajlati viszonyai. Az olyan kedvező körülmények, mint a folyó közelsége, a völgy termékeny földje, az éghajlati szempontból viszonylag védett völgy és a várost érintették az észak-déli és kelet-nyugati irányú kereskedelmi útvonalak Szepsire katonai szempontból akár veszélyt is jelenthettek. A régészeti leletek arra utalnak, hogy már a kőkori ember is ezt a vidéket választotta lakhelyéül. A karszt barlangjai menedéket nyújtottak a vadak, a hideg és az ellenség ellen.

A magyar törzsek érkezése után a kazár-kabar eredetű Aba nemzetség s mellette a Bárca-Tekele nemzetség is itt alakította ki szálláshelyeit. Szepsi első írásos említése 1255-ből való. Az 1150-ből származó okirat a környék vagyoni helyzetét igazolja. Ennek az igazolásnak a kiadását a jászói apátság kérte, mivel az eredeti okmány megsemmisült a tatárjárás idején. Szepsi ebben az időben a királyi Torna váruradalom része és királyi birtok volt. Első elnevezése, a „villa curriferorum ZEKERES”, a város első lakóinak foglalkozását jelölte (szekeresek). 1267-ben viszont már Scepsy-Scekeres alakban fordul elő. A hagyományok és az irodalom bizonyítják, hogy már akkor „szepsi” ill. „szepsi-szekeres”-nek ejtették a település nevét. 1329-ben első alkalommal tűnik fel a településre és a Bódva folyóra vonatkozó német elnevezés, a „Moldava” (Bolda, Polda, Molda elnevezéssel illetik a Bódva folyót a német telepesek). Mivel a XV. századtól párhuzamosan fennmaradt a Szekeres – Szekeresfalva elnevezés is, sokan úgy vélik, hogy az óváros mellett a tatárok bejövetele után kialakult egy újabb is, amelyben német bevándorlók telepedtek le, akik többségben a környező erdőkben vágtak fát.

1927-ben a várost hivatalosan „Moldava nad Bodvou”-nak nevezték el. Jelentős dokumentum az a kinevezés, amelyet IV. László király irt alá Szepsiben való tartózkodása alatt. A Szepsiből való Leonardot nevezi ki a környékbeli királyi birtokok solymászává. Ez a március 30-án keltezett okirat a legrégebbi Szepsiben készült írat, amely fennmaradt. A templomról szóló beszámolók megerősítik, hogy Szepsiben 1290-ben már téglatemplom állt. A XV. században Mátyás király (1458-1490) idejében átépítették (ugyanekkor nyerte el a kassai Szent Erzsébet dóm is végső formáját. A templom déli kapuja őrzi a rozsnyói déli kapu stílusjegyeit is). A szepsi templom eredetileg háromhajós volt. A templom többször is leégett – 1644-ben és 1794-ben. 1646-ban, 1794 után és 1895-1896 között, majd 1935-ben és a második világháború után újították fel. A katolikus parókia klasszicista stílusban, a XVIII. század végén épült. A református egyház temploma klasszikus stílusban épült 1773-ban. Tornyát 1789-ben fejezték be, a templomot a XVIII. század végén, valamint 1876-ban,1922-ben,1951-ben és 1997-ben is felújították. A XVII. században készített városi pecsétre a Szentlélek tiszteletére egy galamb került. A kiterjesztett szárnyú galamb körüli ovális feliraton a következő olvasható: SIGULLUM OPPIDUM SPESIENSIS.

A város fellendüléséhez a XIV. században az az esemény járult hozzá, hogy az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályban a kassaiak Anjou Károly Róbertet (1308-1342) támogatták az Omodék elleni harcban. Ezért a király és fia, I. Nagy Lajos (1342-1382) is kiváltságokban részesítette Kassát, például magas vámot szedhettek az átutazó kereskedőktől. Az élelmes szállítók Kassát kikerülve Szepsin keresztül észak felé kerestek újabb utakat. Ebben a században Szepsiben kiterjedt pincerendszer épült, ahol árut tároltak – főleg bort és gyümölcsöt. Elterjedt a szőlőtermesztés, az otthoni borkészítés, fazekasság és más mesterségek. 1317-ben jegyezték fel, hogy „városi tanács működik Szepsiben, amelyet a bíró vezet”.

1458-ban már saját iskolája van a városnak, iparos céhek működnek, mint például a kerékgyártók, csizmadiák, lakatosok, mészárosok, csiszárok, szabók, szíjgyártók, borkereskedők, stb. céhe.

A háborús évek rossz hatással voltak a város fejlődésére. Ez idő alatt a kereskedést hanyagolták, a hadsereg felélte a lakosság tartalékait. A XV. században trónviszály tört ki. Habsburg Albert özvegye, Erzsébet királyné fia, László (1444-1457) jogainak érvényesítésével I. Ulászlóval szemben a csehországi zsoldost, Ján Jiskrát bízta meg. Szepsi is hatalmuk alá került. Az 1526. évi mohácsi csatában elesett Szepsi földesura, Rozgonyi István is. 1532-ra 60 portára csökkent Szepsi lakossága. 1553-tól újra olvashatunk Szepsi vásárjogáról. Június 10-én, Szent Margit napján, majd évente legfeljebb négyszer volt vásár a városban.

A török megszállás alatt a város nem került a szultán kezére, de az egri pasának rendszeresen adót fizettek: 260 aranytallért békeidőben, háborús időkben pedig 60 aranytallért – ezzel azt a kiváltságot vásárolták meg, hogy a törökök nem léphetett be a megerősített falakon.

1564-ben Báthory András volt a város földesura, már 90 jobbágyporta fizetett adót. Ez a reformáció kialakulásának időszaka. Ennek következménye, hogy az egész város áttér a kálvini hitvallásra. Ehhez hozzájárult az a szokás is, hogy a nép követte földesura vallását.

A tehetős földesurak és városi polgárok kötelességüknek érezték ebben az időben, hogy anyagilag támogassák a tehetséges, de szegényebb fiatalokat, akár külföldi tanulmányaikban is. A harmincéves háború kitöréséig több tucat szepsi diák tanulhatott nyugat-európai iskolákban, egyetemeken. A leghíresebbek közülük Korotz György, Szepsi Laczkó Máté, Szepsi Csombor Márton.

1602-ben Szepsinek „triviális iskolája” volt. 1590-ben a közeli Göncön készült el – a szepsi lelkész segítségét is igénybe véve – az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Károlyi Gáspár irányítása mellett. Vizsolyban nyomtatták ki.

1620-ban Szepsi Laczkó Máté Szepsit mint városfallal védett várost emlegeti. A városfalak szükségesek voltak, hiszen a török időkben 1571-ben ez áll egy királyi levélben: „… a királyi csapatoknak Szepsit nemcsak a török ellen kell megvédeniük, de a gazdag földesurak túlkapásaitól is…”.

A XVI. század 90-es éveiben az egész város leégett, csak a kőtemplom maradt meg. A károkat hamar elhárították, a város újraéledt.

1629-ban II. Ferdinánd (1619-1637) megerősítette a város kiváltságait. Az ellenreformáció idején jelentős szerepet játszott Herko ferences atya, akit a mai napig Herkopaterként emlegetnek. A róla készült dombormű a katolikus templomban a torony alatti bejárat jobb oldalán látható, jelezve halálának évét is (1686). A krónikák lejegyezték, hogy a protestánsokat nem szokványos módon próbálta megtéríteni: katonák élén fejszével kezében.

1683. november 26-án Bécsből érkező győztes csapatok élén a városba látogatott III. Sobiesky János lengyel király (1674-1686), aki szövetségeseivel visszaverte a törököket. A 150 évig tartó török uralom alóli felszabadítás kezdete volt ez. A királyt méltóképpen üdvözölték a városban.

1711 újabb hanyatlást hozott a városra. Fél esztendeig kellett elszállásolnia és élelmeznie 3000 császári katonát, majd nem sokkal ezután pestisjárvány pusztított.

1715-ben azt jegyezték fel, hogy a város 180 házából csak 44-ben laktak.

Mária Terézia idejében (1740-1780) 1772-ben a reformátusok engedélyt kaptak egy torony nélküli templom megépítésére. Két év múlva az épület leomlott, és csak 1789-ben építették a ma is meglévő templomot (a Fő téren áll mind a mai napig). Azonban a felekezeti ellentétek az ellenreformáció óta nem szüneteltek. Ezért 1793-ban a reformátusok és katolikusok egyezséget kötöttek, hogy a városi tanácsban egyenlő arányban lesz képviseletük. Ezeket a képviselőket háromévenként választották, a bírót pedig évente, felváltva a két felekezet soraiból. A jegyző pedig mindig más vallású volt, mint a bíró.

1795. augusztus 28-án újabb tűzvész pusztította el a várost. Leégett 5000 kötetes könyvtára is, sokan meghaltak, a két templom is tető nélkül maradt, csak a Szojka család kapuja maradt meg. Rá is írták ennek emlékére latinul: Égtem, égtem, de el nem égtem. Ez a kapu még ma is megtalálható a kassai múzeum udvarán, de eredeti helye közelében, a református templom mellett a város 1996-ban leleplezte a másolatát.

A város történelmére erősen hatott Kassa közelsége. A XIX. században Kassa Buda után a régi Magyarország második legjelentősebb városa volt.

1813-ban árvíz sújtotta a várost. 1828-ban 278 házban összesen 2281 lakos volt található. Három évvel később a kolerajárvány 212 polgár halálát okozta. Ennek emlékére állították a város domboldalában a Szent-Rókus kápolnát az elhunytak hozzátartozói. Az újabb, 1872-es járvány 34 áldozatot követelt. 1868-ban megindul Kassa felé a vasúti közlekedés, majd 1894-ben Mecenzéfig.

1901-ben befejeződött az iskola építése (a jelenlegi kisegítő iskola). Két nyomdát is számon tartanak, valamint olvasókört és kaszinót is. A fejlődést az első világháború kitörése zavarta meg. Csehszlovákia megalakulása után, 1920-ban Szepsinek 2176 lakosa volt, a második világháború éveiben 2,5 ezer.

A háború alatt kb. 200 zsidó halt meg. Az első háború utáni években a lakosság egy részét szovjetunióbeli munkatáborokba hurcolták. A háború nyomokat hagyott a város épületein is.

A város fejlődésének életében a Kelet-szlovákiai Vasmű építése hozott változást. Több bérház épült a folyó jobb partján. A lakosság száma megnőtt, és megváltozott a nemzetiségek összetétele is. A városhoz csatolták Makranc és Bodolló községeket, de Makranc 1990-ben ismét önállósult.
Az utóbbi évekre ismét jellemző a város fellendülése: az utak javítása, a város történelmi központjának felújítása. Bevezették a kábeltelevíziót, új kulturális hagyományokat teremtenek. A régi kovácsműhelyben városi múzeumot alakítottak ki.

Városi Hivatal

Iskola utca 2
04552 Moldava nad Bodvou
tel.: 055 4880211, fax: 055 4603221
msu@moldava.sk | www.moldava.sk
Mesto Moldava nad Bodvou © 2001-2012    |    webmaster: Tibor Pásztor